Orbán Viktor nem rövid távú megoldásban gondolkodik. A stratégiai cél: elkerülni, hogy itt kelljen regisztrálni a migránsokat. Mindezt annak érdekében, hogy ne lehessen ide visszatoloncolni őket.

Bár aggasztó jelek voltak, Európát láthatóan felkészületlenül érte az a migránsáradat, amely most már több irányból ostromolja a jóléti országokat.

Ez átlag európai polgárok döntő többsége borzongással figyelte a franciaországi tudósításokat, amelyekben az arabok lázongásairól, gettóiról szóltak. Ugyanígy kényelmes távolságból, azaz a televízióból nézte az Olaszországba özönlő áradatot és el-elborzadt egy-egy hajó elsüllyedése, gyakorlatilag sok száz ember halála fölött. Másnapra el is felejtette az egészet.

Ebbe robbant bele előbb a Charlie Hebdo merénylet, majd a sohasem látott menekültáradat.

Európa alapvetően liberális vezetői megpróbáltak és sajnos mindmáig megpróbálnak liberális válaszokat adni. Szerintük be kell fogadni minden menekültet.

A tévéfotel kényelmességéből eddig szemlélődő átlagpolgár azonban elkezdett félni. Egyre többen féltik Európában a jólétüket, a munkájukat, nem egy helyen pedig már az életüket, a gyermekeik jövőjét.

Ezt érzékelve néhány európai ország vezetője immáron nem feltétel nélküli befogadásról beszél, hanem arról, hogy a háború elől menekülőket kell csak befogadni. Angela Merkel pedig hozzátette: Németország befogadja mindazokat a migránsokat, akikre az országnak szüksége van. A tanult, nyelveket beszélő embereket, orvosokat, mérnököket, ápolókat, szakembereket. A többit? Azokat nem.

Könnyen belátható, hogy azok vannak döntő többségben a sok millió menekült között, akik nem kellenek sem Németországnak, se a többi gazdag Nyugat-európai országnak. A kulcskérdés: velük mi lesz?

A jelenlegi szabályozás szerint őket ki kell tenni az Európai Unióból. Második számú szabály: minden migránst oda kell visszaküldeni, ahol azt regisztrálták. Aki tehát nem kell sem Németországnak, sem más gazdag európai országnak, azt visszaküldik. Magyarországra. A képzetlen, tanulatlan, nyelveket nem beszélő, esetleg személyükben veszélyes emberek százezreit, később akár millióit. Magyarország elvileg kiutasíthatja őket a menekülteljárás lefolytatása után. Ami hónapokat vehet igénybe, ha egyáltalán sikerül. Addig azonban Magyarországnak kell eltartania, mi több, a kiutasítás, magyarán kiutaztatás költségeit is Magyarországnak kell állnia. Ha egyáltalán sikerül kiutasítani. ami valószínűbb, hogy egy részüket nem sikerül. És ez minden bizonnyal több százezerre tehető. Ők végleg itt maradnának, fölborítva a teljes szociális, gazdasági és társadalmi rendszert.

Mi lehet ilyen jövőképpel Orbán stratégiai célja?

Csak az, hogy a Magyarországra özönlő migránsok döntő többségét ne kelljen Magyarországon regisztrálni.

Ezt a célt csak úgy érheti el, ha folyamatos és egyre nagyobb nyomást gyakorol Németországra és az Európai Unióra.

Ezért vannak napok óta közel-keleti menekülttáborokra hasonlító állapotok a Keletiben például. Orbánnak kapóra jön a nemzetközi médiafelhajtás, minden szörnyülködő médiatudósító, minden olyan kép, amelyen egy írni sem tudó 4 éves kisgyermek kezébe angol nyelvű feliratot raknak, minden olyan tüntetés, amellyel azt próbálják meg sulykolni a nemzetközi közvélemény felé, hogy itt embertelenül bánnak a szegény ártatlan menekültekkel. Orbánt segíti az is, hogy Gyurcsány feljelentette Brüsszelben. Akaratlanul is Orbán szekerét tolja a Jobbik, amikor elfoglalja a menekülttábornak kijelölt helyeket. 

Történik mindez úgy, hogy a magyar társadalom döntő többsége ebben a kérdésben Orbán mögött áll, pártállásól függetlenül. A döntő többség nem csak, hogy nem akarja támogatni a menekülteket, fél tőlük. Orbán tehát biztos társadalmi támogatással a háta mögött tudja szorongatni Nyugat-Európát.

Itt jön a csavar: Orbán stratégiájának része, hogy ha ők Schengeneznek, meg Dublinoznak, akkor Magyarország pontosan betartja a szabályokat. Az egyezményeket azonban nem milliós nagyságrendű menekültáradatra szabták, így a szabályok pontos betartásából káosz lett. Zárójeles megjegyzés: ez a káosz azonban egyrészt mesterséges, másrészt semmi ahhoz képest, ami akkor lenne, amikor egy-két év múlva a németek és mások ide toloncolnák vissza az egyezmények szerint a menekültek százezreit, esetleg millióit. 

Az Unió végtelen liberalizmushoz ragaszkodó vezetői a média nyomása alatt, legkésőbb a hideg idők beköszöntével, kénytelenek lesznek felfüggeszteni az egyezményeket és mindazokat a migránoskat beengedni, akiket még nem is regisztráltak Magyarországon. Ez a végső célja Orbánnak. Akiket ugyanis nem regisztrálnak nálunk, azokat nem is küldhetik ide vissza.

Jól látszik a fokozatos nyomásgyakorlás íve: először csak egy miniszterelnöki nyilatkozat a franciaországi merénylet kapcsán. Majd nemzeti konzultáció, utána plakátkampány. Ezt követte a határkerítés, majd a rendőri egységek kivezénylése. Végül jött a budapesti, média által kiválóan közvetíthető menekültkáosz, és a szigorú migránstörvények elfogadtatása. Mesterien fölépített stratégia.

A végére két kérdés maradt:

Egyrészt jó-e Magyarország számára Orbán stratégiája? A válasz egyértelműen igen. A mostani kis káosz után úgy tud megszabadulni az ország a migránsok százezreitől, hogy nem küldhetik ide vissza őket.

A másik kérdés pedig, hogy megvalósítható-e ez a stratégia? Hamarosan kiderül, de ismerve az európai vezetők kapkodó ostobaságát, nagy valószínűséggel Orbán ismét sikerrel jár.